Az alapító atya: Szabó I. László

„Kuksi” pályafutása a legnehezebb időkben, a második világháború alatt indult, amikor 1942-ben egy 125 cm³-es Ardie-val megnyerte a gyorslevente bajnokságot. Bár egy súlyos baleset következtében az egyik szemére elveszítette a látását, ez egy pillanatra sem tartotta vissza attól, hogy a háború utáni motorsport egyik legnagyobb alakjává váljon. Magánemberként is a hiánygazdaság nehéz éveiben, leleményességével és talpraesettségével igyekezett boldogulni, megtalálva a túlélés lehetőségeit a mindennapok kihívásai közepette. Motoros tudását itt is kamatoztatta a közúton.

• A történelmi CÉL-motor: Nevéhez fűződik a legendás, Czulyba Mihály-féle 500-as, négyütemű magyar versenymotor premierje az 1954-es Városligeti Nagydíjon.

• Nemzetközi sikerek: Az 1940-es és '50-es években a többezres tömegeket vonzó városi futamok (Hősök tere, Tihany) állandó éllovasa volt. A Csehszlovák Hatnapos versenyen például egy 250-es Csepellel az előkelő második helyen ért célba Szabó I. László ( Kuksi ). 
•  
  • 1942-ben 125-ös Ardie motorral megnyerte kategóriájában a gyorslevente bajnokságot.
    1945-ben a Budapesti rendőr egyletben 125-ös Puchhal a bécsi Práterben Második lett Szabó Andor mögött.
    1946. nem sok siker hozott az 500-as NSU nyergében.
    1947-ben kezdődött igazi sportkarierje, egy 1939-es kompresszoros DKV verseny géppel. Országos bajnokságot nyert.
    1948-ban az új 500-as Norton Max versenygépén a Magyar Grand prix-n második lett az olasz Lorenzetti (Moto Guzzi) mögött. A svájci GP-n ötödik, Bécs városának díján és az augusztus 20.-i városligeti versenyen első helyezést ért el.
    1949-es évre két új gépet kapott, 350-es AJS 7R és az 500-as Gillera Saturno Corza sok szép sikerhez segítették.
    1950-ben Pozsonyban a városligeti nemzetközi viadalon 500-as géposztályban első.
    1951-ben Budapest városligeti nemzetközi versenyen, majd Bukarestben győzött az 500-asoknál. Terepen Budapest bajnok lett 250-es Jáwájával.
    1952-ben a Csehszlovák GP-n, Brunóban harmadik lett, Budapest gyorsasági bajnokságán első az 500-asok közt.
    1953-ban Három országos bajnoki címet nyert 350-es ASJ-vel, 500-as Moto Guzzi és autók 1100-as BMV 328 felett.
    Csehszlovákiai Hatnaposon 250-es Csepellel másodikként futott be a célba. Ez évben nyerte el a kiváló sportoló címet.
    
    1951-1957 években a Zalka Máté Motoros Klub versenyzője, és 1954 től edzője is.

             

• A végzetes népligeti bukás: 1963-ban egy gyári RS BMW-vel (Pettenkoffer-Metzker oldalkocsis motor) szenvedett életveszélyes balesetet a Népligetben, ami véget vetett szóló karrierjének. Kőbánya azonban nem felejtette el hősét, és később a kerület díszpolgárává választották.

A második generáció: Szabó Péter és a négy kerék világa

Hogy a benzinvér nem válik vízzé, azt tökéletesen bizonyította Kuksi fia, Szabó Péter. Az édesapa óriási tapasztalata, a boxutcák világa és a technikai háttér egyenes utat biztosított a következő generációnak a versenypályák felé. Bár a családi műhelyben a kétkerekűek vették körül, ő a motorsport egy másik, rendkívül látványos ágában talált otthonra. Apja elszántságát örökölve zárt karosszériára és négy kerékre váltott: a hazai technikai sportok történetébe háromszoros autókrossz-bajnokként Veterán Autó És Motor 1998 - 3 írta be a nevét, tovább öregbítve a Szabó név hírnevét.

A harmadik generáció: Szabó Gábor visszatérése az aszfaltra

A történet a XXI. században vált teljessé, amikor a harmadik generáció képviselője, a büszke unoka, Szabó Gábor visszatért a gyökerekhez – a két kerékhez és az aszfalthoz.

Innen már nem volt megállás: a gyorsasági szakágban (többek között 125 Sport kategóriában, egy Derbi nyergében) versenyzőként állt rajthoz. Bizonyította, hogy a reflexek, a sebesség és a technikai érzék náluk nem csupán tanult szakma, hanem a genetikai kód része.

Szabó I. László „Kuksi” szellemisége, a sportág iránti feltétlen alázata így él tovább három generáción keresztül – a Hősök terének betonjától az autókrossz pályákon át a modern gyorsasági aszfaltcsíkokig.

Gratzag István