A vasútgépészettől a versenysportig
Frecska János 1965-ben született Balassagyarmaton. Bár édesapja mozdonyvezető volt, és ő maga is a budapesti Mechwart András vasútgépészeti szakközépiskolában szerzett technikusi oklevelet, a sínek világa helyett a két kerék szippantotta be végleg. Miután 1989-ben elhagyta a MÁV-ot, a hazai motorsport-élet kulcsszereplőjévé vált: dolgozott a Zalka Máté Motoros Klub szerelőjeként, alapítója volt az óbudai Bol d'Or motorszerviznek, majd olyan neves márkakereskedéseknél csiszolta tudását, mint a Red Baron, a Suzuki Hollós és a Yamaha World. 

Nem csupán a műhelyekben, hanem a versenypályákon is bizonyított. Legendásak voltak a Kunmadarasi 24 órás veterán megbízhatósági versenyek, ahol csapatával háromszor is abszolút bajnoki címet szerzett. Emellett 2007-ben elnyerte a Magyarország harmadik legjobb motorszerelője címet is. 

A P20R-projekt: Amikor a csepeli öntvény japán szívet kap

Lecso és a Pannónia kapcsolata egy családi örökséggel kezdődött. Édesapjától kapta az első P20-asát, amely azonban hazafelé úton azonnal főtengelyes lett. Míg mások ilyenkor feladják, Jánosban felébredt a dac. Felismerte, hogy a zseniális Sági László főkonstruktőr által tervezett P20-as alapkonstrukciója sok szempontból (például a kazettás váltómű és a különálló felekből álló főtengely miatt) modernebb volt a korabeli japán kétüteműeknél, ám a hetvenes évek silány, hanyag és zárványos csepeli gyártási minősége megfojtotta a motort. 

Az veterán motorosok körében szentségtörésnek számított, amit Lecso művelt, ő ugyanis nem az eredetiségre, hanem a tökéletes működésre törekedett. Fogta a katalógusokat, és modern, minőségi versenyalkatrészekkel váltotta ki a gyenge pontokat. A széria Pannónia P20-as gyári 20-22 lóerős teljesítményét 7500-as fordulaton a P20R (Racing) verzióban elképesztő 32 lóerőre növelte, miközben a blokk simán elforog 11 000-ig. 

A brutális teljesítménynövekedés mögötti műszaki arzenál:

• Henger és dugattyúk: Amerikai Wiseco dugattyúk dolgoznak a hengerekben, Honda és Yamaha hajtókarokkal kiegészítve.
• Gázdinamika: Számítógéppel tervezett, egyedileg esztergált betétes hengerfejek biztosítják a tökéletes égéstér-geometriát és a magas gázsebességet.
• Karburáció: A gyári, megbízhatatlan BK-23-as porlasztókat 26 mm-es, síktolattyús Dell’Orto karburátorok váltották fel.
• Kipufogórendszer: A rendszer lelke a Kutrik Zsomborék által számítógéppel méretezett mindössze 0,8 mm-es rozsdamentes lemezből összehegesztett egyedi rezonátoros kipufogó.
• Erőátvitel: A gyári kuplungot esélytelen lett volna megtartani; helyette Honda CR versenylamellák viszik át az erőt, a főtengely pedig egyedi görgős csapágyazást és precíziós centírozást kapott.
• Elektronika: A gyári, nehéz dinamó helyére egy könnyű robogó gyújtásalaplapja került, a szikráért pedig egy tizenöt ponton, számítógéppel programozható cseh Ignitech digitális gyújtásrendszer felel. 

a kép illusztráció

Pályára termett futómű és fékek

A megnövekedett erőhöz a gyári futómű életveszélyes lett volna, így a vázgeometria megőrzése mellett komoly upgrade-re volt szükség. Az első villát egy Yamaha RD teleszkóppárjára cserélte a precízebb csillapítás és az úttartás érdekében. 

A lassításról elöl egy komoly, monumentális négykulcsos dobfék gondoskodik, amely hű marad a veterán versenyszabályzathoz és a korhű megjelenéshez, ám fékhatásban megközelíti a modern rendszereket. A tapadásért könnyített alumínium felnikre feszített Dunlop KR verseny-pályagumik felelnek. Az eredmény egy olyan vehemenciával meginduló célszerszám lett, amely mint a repülőgép benzinnel üzemel, és úgy emeli az első kerekét, ami egy modern sportmotornak is becsületére válna. 

Frecska Tanár Úr: A tudás átadása a MAMI-ban

Lecso nem tartotta meg magának a megszerzett tudást. Alsónémedi műhelyéből nemcsak hibátlanul restaurált utcai veteránok és kihegyezett versenymotorok gördülnek ki, hanem a hazai motoros utánpótlás is rengeteget köszönhet neki. 2006 óta a MAMI Magyar Motorkerékpár Technikum és Szakképző Iskola gyakorlati oktatója. 

A diákok és a hazai versenysport szereplői által csak „Tanár Úrként” vagy „Lecso mesterként” tisztelt Frecska János a tőle megszokott közvetlenséggel és kőkemény gyakorlatias szemlélettel oktat. Nála a tananyag nem száraz elmélet: a fékrendszerek stabilitásától kezdve a kétütemű motorok finomhangolásáig mindent a versenypályán megszerzett tapasztalatok alapján ad át. Az internetes szakmai fórumokon ma is aktívan és kendőzetlen, olykor nyers őszinteséggel osztja meg a véleményét, azonnal leszerelve a „fórum-szakértők” tévhiteit, és védve a valódi mérnöki és szerelői tudást. 

Örökség és a hazai kétütemű tuning jövője

Frecska János munkássága messze túlmutat egy-egy gyors versenymotor megépítésén. Azzal, hogy bebizonyította a Pannónia blokkban rejlő valós potenciált, egy egész hazai tuningkultúrát indított el. Hatására ma már Zircen új, strapabíró főtengelyek épülnek, máshol komplett blokköntő formák készülnek a hazai veterán versenyzéshez. 

Megmutatta, hogy a magyar mérnöki zsenialitás nem halt meg Csepelen. Csak kellett egy ember, aki páratlan szakértelemmel és alázattal befejezte azt, amit a történelem és a szocialista iparpolitika egykor félbehagyatott. 

Gratzag István